Budapest V. kerülete (a kerületi önkormányzat által megállapított összefoglaló néven: Belváros-Lipótváros) a főváros szíve.
Városrészek: Belváros és Lipótváros
Irányítószámok: 1051–1056- ig;   Teljes népesség: 26 277 fő (2015. jan. 1.);   Népsűrűség: 10 148 fő/km²;   Területe: 2,59 km²

Budapest V. kerülete a pesti oldal központi kerülete. Északról a XIII. kerület, keletről a VI. kerület, a VII. kerület és a VIII. kerület, délről Budapest IX. kerülete, végül nyugatról a Duna folyó, illetve az által a XI. kerület, az I. kerület és a II. kerület is határolja.

A Belváros, illetve a régi Pest alapja a 11. század elején keletkezett, kereskedőtelepülés volt. Középkori fejlődésének csúcspontját Mátyás király uralkodása alatt, a 15. században érte el. A várost ekkor még városfal vette körül, melybe három kapun (a Váci, a Kecskeméti és a Hatvani kapun) keresztül lehetett bejutni. A török uralom alatt (1541–1686) a város majdnem teljes egészében elpusztult, de Buda visszafoglalása után Pest is rohamos fejlődésnek indult. Ekkor létesültek különböző települések a városfalon kívül (Teréz-, József-, Ferenc-, Lipótváros), és ennek következménye lett a városfal lebontása, illetve a Belváros elnevezés használata. 1838-ban hatalmas árvíz pusztított Pesten, mely jelentős károkat okozott.

Budapest 1873-ban született meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével. Ezután épült a Belvároshoz közvetlenül kapcsolódó Szabadság és Erzsébet híd, ekkor alakult ki a Duna-korzó is.

Az egyesített várost eredetileg tíz kerületre osztották, melyek közül a Belváros a IV., a Duna és a Váci út között a Belváros határától egészen Újpest határáig nyúló Lipótváros pedig az V. sorszámot kapta. Az V. kerület északi határa 1930-tól a Dráva utca lett, az ezen túli rész az új XIII. kerülethez került. 1950-ben a Szent István körúttól északra fekvő Újlipótvárost is a XIII. kerülethez csatolták, az addig a IV. kerületet képező Belvárost viszont az V. kerülethez, így alakultak ki mai határai.